| ÉLETRAJZ |
AGATHA CHRISTIE
(1890–1976)
|
Agatha Mary Clarissa Miller 1890. szeptember 15-én született a Devonshire grófságbeli Torquay-ben, a Barton úton fekvő családi birtokon, Ashfieldben. Édesanyja, Clara Boehmer, hobbi szinten foglalkozott írással, vonzódott a misztikus dolgokhoz, és mind a nevelés, mind a vallás területén kísérletezőnek bizonyult.
Édesapja az amerikai származású Frederick Alvah Miller, aki „független jövedelmekből”, New York-i és angol cégeinek járadékaiból az akkori felső-középosztály életmódjának megfelelően tudta eltartani családját. Nemcsak üzletember, hanem igazi társasági gentleman is volt, a krikettklub elnökeként tevékenykedett és színielőadásokat szervezett.
Agatha nővérével, Margaret Fraryvel (Madge), a köztük levő tizenegy év korkülönbség ellenére bensőséges kapcsolatot ápolt, bátyja, a „tékozló fiú”, Louis Montant (Monty) viszont csak epizódszerepet játszott életében. A kislány csöndes, félénk, gátlásos volt, ezeket a tulajdonságokat élete végéig megőrizte. Boldog gyermekkorának hátterét szülei békés házassága, és az ealingi nagyanyjánál töltött vakációk adták. Ez a nagymama különleges szerepet töltött be a család életében: Frederick édesanyja egyben Clara nevelőanyja és nagynénje is volt, innen ered beceneve: Nagyi-Néni.
Agatha iskolába nem járt, otthon apja számtanra, anyja és Madge pedig a humán tárgyakra oktatták. Ötéves korára megtanult olvasni, és élénk képzelőereje is korán megmutatkozott: előbb a Cicákról, majd egy ölebcsaládról, végül az iskoláról és az ott tanuló lányokról kiagyalt történeteit játszotta el. Tizenegy éves korában pedig nyomtatásban is megjelent egy verse, ami a villamospálya Ealingbe vezetése ellen tiltakozott. Még ebben az évben kétoldali tüdőgyulladás következtében elveszítette édesapját, ami után a család anyagi helyzete szűkösebbé vált. Az akkoriban „kötelező” párizsi lányintézetben való nevelést viszont megengedhették maguknak: itt Agatha a rajz és főként az éneklés felé kacsingatott, azonban egyikben sem bizonyult kiemelkedően tehetségesnek.
Első novelláját egy influenzából való gyógyulása alatt írta, amely A Szépség Háza (The House of Beauty) címet viselte, és később átdolgozott formában, Az Álmok Háza címmel meg is jelent. Ezután Mack Miller, később Nathaniel Miller álnév alatt szerzett novellákat, majd megszületett első regénye, a Hó a sivatagban (Snow Upon the Desert). Ekkoriban kötött tét nélküli fogadást nővérével, miszerint egyszer megpróbálkozik egy detektívregény megírásával. Közben az Egyiptomban töltött tél hónapjai alatt a társasági életbe is bevezették, s több kérő és egy eljegyzés után 1912 őszén, a Clifford család táncestélyén megismerkedett Archibald Christie pilótával, akivel 1914. december 24-én házasságot kötöttek.
 David Suchet Poirot szerepében
A háború befejezése után Archie-val Londonba költöztek. A pár viszonylag szolid életet élt, Agatha gyorsírást és könyvelést tanult, aztán 1919. augusztus 5-én világra jött Rosalind Margaret Clarissa.
A második regény, A titkos ellenfél írásába férje biztatására, a bizonytalan anyagi helyzet megoldása és Ashfield könnyebb fenntartása miatt kezdett bele. Ettől kezdve folyamatosan jelentek meg kaland- és detektívtörténetei, és a siker végre az anyagi elismerést is magával hozta. Sunningdale-ben házat vásároltak, ahol jó körülmények között, de egyre laposabb házasságban éltek: Agatha magányos és nyugtalan volt, Archie-n pedig egyre inkább eluralkodott a golfszenvedély.
Az 1926-os év fontos fordulópont mind az írónő magánéletében, mind karrierjében: ekkor jelent meg a nagy port kavaró Az Ackroyd-gyilkosság című regénye a Collins kiadónál, amivel Agatha Christie végérvényesen a krimiirodalom halhatatlanjai közé került.
Bronchitis következtében elveszítette viszont édesanyját, ráadásul Archie bejelentette: beleszeretett egy Nancy Neele nevű nőbe, és el akar válni. Mindezek együttesen vezettek élete legrejtélyesebb epizódjához, amiről biztosat még ma sem tudunk. December 3-án éjjel tizenegy óra tájékán kocsiba ült, és eltűnt a házból. Másnap reggel autóját üresen találták meg Newsland Cornernél. Az eset széles nyilvánosságot kapott, a vezető újságok címoldalon számoltak be a híres írónő eltűnéséről, elméleteket gyártottak, látnokokat vontak be a nyomozásba, a családot riporterek és fotósok zaklatták. Vasárnap repülőgépekkel, traktorokkal, vadászkutyákkal, sok-sok önkéntessel és a megtalálónak járó busás jutalommal közös hajtóvadászatot tartottak – eredmény nélkül. Végül december 14-én a Harrogate Hydro Hotelben találtak rá, ahol már másfél hete lakott Mrs. Theresa Neele álnéven. Amnéziás volt, az autóban valószínűleg agyrázkódás érte. A sajtó ekkor mutatott erőszakossága bizonyára hatással volt arra, hogy az elkövetkező évtizedekben tartózkodott az interjúktól és amennyire tehette, elzárkózott a nyilvánosságtól.
Maga Agatha egyébként soha nem beszélt az eltűnéséről, legközvetlenebb információkhoz talán a Befejezetlen képmás című regényéből juthatunk. Az eltűnésről később több feltevés megjelent, sőt 1979-ben Agatha címmel filmet is forgattak, amelyben a címszereplőt Vanessa Redgrave alakította.
Archie-val végülis elváltak, az alkotói válságon pedig sógora, Campbell Christie segítségével jutott túl, akivel korábban már elkészült novellákból összeállították A titokzatos Négyes című regényt.
1928-tól Mary Westmacott álnéven romantikus regényeket is írt, a sort Az óriás kenyere nyitotta. Még ez év őszén Bagdadba utazott az Orient és a Taurus Expresszel, Urban részt vett Leonard Woolley ásatásain. Beleszeretett a helybe, és elhatározta, mindenképp visszatér. Ezt azonban átmenetileg megakadályozta vérmérgezése és Rosalind betegsége. Ezidőtájt teremtette meg kedvenc nyomozója, Miss Jane Marple alakját, akivel először a Gyilkosság a paplakban hasábjain találkozhatunk.
 Max Mallowan
1939-ig megosztották életüket Anglia és a Közép-Kelet között, és Agatha mindenhol dolgozott. Az írás mellett azonban a régészetre is jutott ideje, sőt, 1938-ban Tell Brakban és Sagar Buzarban még egy dokumentumfilmet is forgatott az ásatásokról, majd évekkel később Életem címmel emlékeit kötetbe foglalta. Közben házat vásároltak Wallingfordban (Winterbrook House), Londonban (Sheffield Terrace 48.) és Galmptonban (Greenway) is.
A második világháború alatt ismét egy gyógyszertárban tevékenykedett, bár eredetileg a hírszerzésnél szeretett volna dolgozni fotósként. Rosalind férjhez ment Hubert Prichardhoz, majd 1943. szeptember 21-én megszületett fiuk, Matthew. Prichard őrnagy a háborúban hősi halált halt. London bombázása idején a kiszolgáltatottság és a jövőtől való félelem miatt Agatha megírta két híres nyomozója utolsó esetét, a Függöny és a Szunnyadó gyilkosság című regényeket. A kéziratokat előbb egy bankban, majd az Egyesült Államokban helyezte biztonságba, a jogdíjakat pedig Rosalindra, illetve Maxre hagyta.
1947. tavaszán az anyakirálynő kívánságára rádiójátékot írt, amit aztán színdarabbá dolgozott át. Az egérfogó-t 1952. november 25-én mutatták be a londoni Ambassador's Theatre-ben, azóta is kirobbanó sikerrel játsszák, olyannyira, hogy a premier óta nem került le a műsorról, így ez a színháztörténet leghosszabb ideje futó darabja. 1948-ban, a egyik kritikájában egy amerikai újságíró leleplezte a Mary Westmacott-titkot, innentől az álnév jelentőségét veszítette. Ez év őszétől 1960-ig az ásatások miatt a teleket-tavaszokat az iraki Nimrudban, az esztendő többi részét Angliában töltötték. Az expedíciókon Agatha a fiatal régészek és feleségeik egyfajta „életmód-tanácsadója” volt, de a munka érdemi részében is hasznos segítségnek bizonyult: ügyes technikát dolgozott ki elefántcsont érmék szárítására.
1950. április 2-án Nimrudban kezdte el írni önéletrajzi jegyzeteit, az iratot 1965. október 11-én zárta le. Halála után a család kérésére Janet Morgan készítette el életének leghitelesebb leírását.
1960-ban, miután maguk mögött hagyták Nimrudot, angol régészeti iskolák alapítása céljából ázsiai körutat tettek. Agatha Christie számos kitüntetésben részesült: megválasztották a Detektív-regényírók Klubja elnökének, elismerést vehetett át az irodalomban betöltött szerepéért, fényképét elhelyezték a Nemzeti Portrégalériában, viaszmását a londoni Madame Tussaud's panoptikumban, sőt 1971-ben a királynő a Brit Birodalom lovagi rangjával tüntette ki, amivel együtt járt a Dame Agatha megszólítás. 1955-ben fogadta az angol királynő, ezzel gyermekkori álma valósult meg. Élete utolsó éveiben egészségi állapota megromlott, ápolónő gondozására szorult. Combnyaktörést szenvedett, utolsó könyve, A sors kapuja megírása után pedig szívrohamot kapott. 1976. január 12-én Winterbrookban egy megfázást követően, békésen hunyt el. Zártkörű temetésen, Cholsey-ban helyezték örök nyugalomra; a nagyközönség a májusi, Londonban tartott nyilvános gyászistentiszteleten vehetett végső búcsút a krimi királynőjétől.
Agatha Christie sírkövén Sir Edmund Spenser Tüdérkirálynő (The Faerie Queenie) című eposzának egy idézete áll:
'Sleep after toil, port after stormy seas,
ease after war, death after life does greatly please.'
Magyar fordításban (Székely Magda fordítása):
„Robot után pihenés, viharból révbe ért hajó,
Háború után béke, élet után halál – az a jó.”
Az életrajzot Netti írta.
Agatha Christie önéletrajzi művei:
» Így éltünk Mezopotámiában (Come Tell Me How You Live, 1946)
» Agatha Christie: Életem (Agatha Christie: An Autobiography, 1977)
Christie-vel kapcsolatos életrajzi könyvek:
» Laura Thompson: Agatha Christie, egy angol rejtély
» Osvát Katalin: Agatha Christie, a krimi királynője
Agatha Christie életéhez kapcsolható nevezetes dátumok:
» Nevezetes dátumok
|
|
|
